 |
||||
 |
További mesék:
|
|||
| Pszichológusi elemzés | ||||
|
A népmese egészen különleges helyet foglal el a gyermekeknek szóló történetek sorában. Szinte olyan, mintha nem is emberi kéz, hanem közvetlenül a természet műve volna. Az évszázadok során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó történetekben gyakran valami nagyon általános, örökérvényű igazság kristályosodik ki. Mindaz, ami nem fontos, ami nem igaz, ami nem időálló: lekopott, lecsiszolódott róluk. Csak az maradt meg, ami kortól és egyéni tulajdonságoktól függetlenül mindenki számára érvényes és létfontosságú. Jó néhány olyan mese van, mely sok egyéb jelentése mellett szimbolikus formában olyan belső folyamatokról is szól, melyek minden ember életútját és személységfejlődését jellemzik. Ezért olyan különlegesen alkalmasak fontos élettapasztalatok átadására. A konkrét történet mögött meghúzódó általános mondanivalót nem szükséges tudatosan megérteni – semmiképpen sem kívánatos, hogy a mesehallgató gyereknek megmagyarázzuk: voltaképpen „miről is szól“ a mese – de a szimbolikus üzenet mégis eléri a lélek mélyét, és ott jótékony hatást fejt ki. A magyarázat csak elrontaná a mese varázsát és összezavarná a gyereket. A szimbólumok üzenete az óvodáskorú gyerek számára eleve jobban, mélyebben befogadható, mint a racionális magyarázat. Számára természetes, hogy a mesében a gonoszság például csúnya boszorkány, a segítő jóindulat gyönyörű tündér, a lélek mélyének vad szenvedélye fenyegető vadállat képében jelenik meg. A mesék a szimbólumok segítségével őszintén szólnak az emberi lélek sötét, veszedelmes oldalairól is: az irigységról, a féltékenységről, az uralomvágyról, a féktelen szenvedélyekről: mindarról, amit minden gyerek átél, önmagán és a környezetén. A népmese aonban nemcsak felmutatja, hogy mi minden lakozik az emberi lélekben, hanem kiutat is mutat és vígaszt nyújt. A mesehallgató mindig bízhat benne, hogy a történet jól végződik, hogy a még olyan ijesztő és kilátásnak tűnő helyzetnek is lesz megoldása, és a mesehős győzedelmeskedik. Más szóval: az élet nagy problémáira van megoldás, és aki bátor és nem riad vissza a nehézségektől, az a mesehősökhöz hasonlóan a valóságban is boldogulni fog. A mesehallgató gyereket azok a mesék érintik meg legmélyebben, melyek az ő érzelmi állapotára leginkább rárímelnek. Ezek azok a mesék, amiket fáradhatatlanul, újra meg újra meg akar hallgatni. A mindig újrahallgatott, újraolvasott mese nem jelent változatlan élményt: a mesék ugyanis legtöbbször több rétegűek: az emberi léleknek, az emberi kapcsolatoknak, a személyiségfejlődésnek több aspektusával is foglalkoznak. Ahogy a gyerek nő, fejlődik, más és más problémákat kell megoldania, úgy fog egy kicsit mindig mást és egyre többet befogadni a mesék mondanivalójából. Ezért is jó, ha a gyerekek minél több mesével megismerkednek, hogy fejlődésük, növekedésük során mindig rátalálhassanak az őket leginkább segítő „kedvencekre”. Azokra, amikre éppen akkor leginkább szükségük van. A „saját” mese gyógyító hatását különféle meseterápiás eljárások keretében célzottan is hasznosítják. Kelekótya (vagy más fordításokban Tökfilkó) sok mese hőse: a harmadik, legkisebb testvérrel, akit kigúnyolnak „okosabb” nagy testvérei, minden gyerek azonosulni tud, akárhányadik legyen is a testvérsorban. Hiszen a kisgyerek mindig ügyetlennek, tehetetlennek érzi magát a nagyokhoz – ha másokhoz nem, hát a szüleihez – viszonyítva. Egy kisgyerek életében mindennapos, hogy „te ezt még nem tudod, kicsi vagy ehhez” felkiáltással kiveszik a kenyérvágó kést a kezéből, vagy nagyobb gyerekek kinevetik, amikor a cipőjét próbálja befűzni. Kelekótya, kezdeti ügyetlensége, „butasága” ellenére túlszárnyalja okosabbnak tartott idősebb testvéreit, és ez nagy ígéret minden, önmagát tökéletlennek érző gyerek számára. Kelekótya története a felnőtté válásról szól. Amikor eljön az idő, az addig önállótlan gyermeknek el kell hagynia gyermekkora eseménytelen színhelyét, hogy a külvilágban „szerencsét próbáljon”, vagyis hogy megtanulja leküzdeni az élet nehézségeit és megoldani feladatait. Az út végére Kelekótya érett felnőtté válik. Király lesz és megkapja a legszebb királylányt, ami a pszichológiai értelmezés szerint azt jelenti: képes saját lelke (indulatai, érzelmei) birodalmában uralkodni és rátalál hozzá illő párjára. Kompetencia és érett párkapcsolat: a mese igen ponosan megfogalmazza, mik az érett személyiség legfontosabb ismérvei. A Méhkirálynő meséje azt is üzeni, hogy az életben többre viszi az, aki nemcsak „okos”, hanem a természettel is harmóniában él. Az „okos” testvérek rövidlátóan csak a pillanatnyi érdeküket nézik, és a természet útjukba kerülő kincseit romboló módon azonnal el akarják használni. Kelekótya azonban együttérzéssel és megbecsüléssel tekint a természetben élő lényekre. Ő maga is mintha inkább a természet része volna, nem kiaknázni akarja kincseit, hanem tiszteletteljesen együtt élni velük. Ezért támogatják őt a természet erői. A mesék gyakori tanulsága: „jó tett helyébe jót várj” ebben a történetben konkrétan azt jelenti: aki nem tör azonnali haszonra, aki nem leigázni és kiuzsorázni akarja a természetet, az hozzájuthat a természet igazi ajándékaihoz. |
||||
 |
||||
