További mesék:

VIGYÁZZ, VADÁSZ, NE GATYÁZZ!

VALENTIN

LÁSSUK A MEDVÉT!

CIRCUS MAXIMUS

VIOLETTA ÉS RIGOLETTO

A MÉHKIRÁLYNŐ

AZ ARANYHALACSKA

BÉKAKIRÁLY

A BRÉMAI MUZSIKUSOK

HAMUPIPŐKE

JANCSI ÉS JULISKA

FAKERET

PAPÍRSZÍNHÁZ CSOMAGOK

A brémai muzsikusok a Grimm testvérek gyűjtésének egyik ismert meséje. Egyszerűbb felépítésű, mint a legtöbb Grimm-mese: nincs főhőse, akinek sorsát, fejlődését végigkövetnénk, és a könnyen érthető történet egy szálon fut. Egy problémát jár körül: mit tehet az ember, ha teljesen kilátástalannak látszó élethelyzetbe kerül.

A tipikus népmese a főhős személyiségfejlődésével, felnőtté válásával foglalkozik, ezért tartalmaz annyi hasznos üzenetet a gyerekek számára, akik a mese nyelvén szólva még életútjuk kezdetén járnak. Az öreg, hasznos munkavégzésre már képtelen háziállatok drámája távol áll a gyermeki életszakasztól, de a gyerekek mégis magukra ismerhetnek a „haszontalan kenyérpusztítókban”, abban a kiszolgáltatottságban, hogy mi lesz velük, ha eltartóik eltaszítják őket. (Ezzel az egzisztenciális szorongással foglalkozik a Jancsi és Juliska, az egyik legismertebb Grimm-mese is.)
A kisgyerekek még nagyon nehezen tudják a világ és saját érzelmeik ellentmondásait elviselni, közös élménybe rendezni. A mesék sokat segítenek azzal, hogy az emberi lélek és a világ negatív és pozitív oldalait különválasztják, és végletesen eltúlozzák. A gyerek könnyebben el fog igazodni saját, egyelőre kaotikusnak átélt érzéseiben, ha a mese segítségével külön tudja választani és meg tudja ragadni pl. a vadságot a vadállatok figurájában, a gonoszságot a boszorkány alakjában, a féltékenységet az irigy és rosszakaratú testvérek történetében, és így tovább.

A brémai muzsikusokban a külvilág kíméletlen oldala jelenik meg ilyen túlzott, árnyalatlan formában. A kisgyerekek maguk is időről időre ellenségesnek, fenyegetőnek élik át környezetüket. A felnőttek viselkedése még nehezen kiszámítható, gyakran érthetetlen számukra. Rájuk vannak szorulva, ezért különösen riasztó, hogy nem tudhatják, mikor és melyik kívánságukat fogják teljesíteni, hogy nem hagyják-e őket végképp cserben. A Brémai muzsikusokban az emberek (felnőttek) világa önző és kíméletlen. A mesehallgató gyerek az elűzött állatokkal azonosul. Szemében a kiöregedett állatok gazdái olyanok, mint a rossz szülő, aki kirakja hasznot nem hajtó gyereket; a rablók meg olyanok, mint a fenyegető, rosszindulatú idegenek.

A brémai muzsikusok, mint minden jó mese, szépítés nélkül, sőt, eltúlozva mutatja fel az emberi lét sötét oldalait, de egyben vigaszt és útmutatást is nyújt: az elűzött állatok megtapasztalják, hogy csak akkor kiszolgáltatottak, ha jólétüket gazdájuktól várják. Ha egymással (kor- és sorstársaikkal) szövetkeznek, akkor önállóan is meg tudják oldani nehézségeiket. Ezt a gondolatot is megtaláljuk a Jancsi és Juliskában, ahol a két magára maradt és veszélybe került gyermek szintén „felnőtt” segítség nélkül, egymást támogatva győzi le a veszedelmet. A gyerek számára fontos tanulság, hogy hosszú távon nem a függőség fenntartása, hanem az önállóság és az egyenrangú kapcsolatok adnak biztonságot.

A történet másik fontos üzenete, hogy minél reménytelenebbnek látszik egy helyzet, annál inkább nő az egyén belső szabadsága: „a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak” a mese kulcsmondatának tekinthető. Akinek nincs vesztenivalója, az éppen ebből meríthet erőt és válik szabaddá.

A brémai muzsikusokat sok kisóvodás gyerek szereti. Ebben a korban a gyerekek szívesen azonosulnak állatfigurákkal, a világos, egyértelmű történetet könnyen megértik, és nagyon hat rájuk a mese sajátos humora: élvezettel képzelik el, ahogy a sok gyönge állat egymásra állva szó szerint óriási lesz, és be tudja csapni, meg tudja ijeszteni a sokkal erősebb „felnőtteket”. Ez a mese különösen alkalmas arra, hogy a gyerekek színdarab formájában eljátsszák: az állatjelmez, az egymásra mászás és a közös ijesztő ricsajozás éppen a mese fő gondolatát teszi közvetlenül átélhetővé: az összefogás, a közös cselekvés felszabadító örömét.