 |
||||
 |
További mesék:
 PAPÍRSZÍNHÁZ CSOMAGOK |
|||
| Pszichológusi elemzés | ||||
|
A népmese egészen különleges helyet foglal el a gyermekeknek szóló történetek sorában. Szinte olyan, mintha nem is emberi kéz, hanem közvetlenül a természet műve volna. Az évszázadok során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó történetekben gyakran valami nagyon általános, örökérvényű igazság kristályosodik ki. Mindaz, ami nem fontos, ami nem igaz, ami nem időálló: lekopott, lecsiszolódott róluk. Csak az maradt meg, ami kortól és egyéni tulajdonságoktól függetlenül mindenki számára érvényes és létfontosságú. Jó néhány olyan mese van, mely sok egyéb jelentése mellett szimbolikus formában olyan belső folyamatokról is szól, melyek minden ember életútját és személységfejlődését jellemzik. Ezért olyan különlegesen alkalmasak fontos élettapasztalatok átadására. A konkrét történet mögött meghúzódó általános mondanivalót nem szükséges tudatosan megérteni – semmiképpen sem kívánatos, hogy a mesehallgató gyereknek megmagyarázzuk: voltaképpen „miről is szól“ a mese – de a szimbolikus üzenet mégis eléri a lélek mélyét, és ott jótékony hatást fejt ki. A magyarázat csak elrontaná a mese varázsát és összezavarná a gyereket. A szimbólumok üzenete az óvodáskorú gyerek számára eleve jobban, mélyebben befogadható, mint a racionális magyarázat. Számára természetes, hogy a mesében a gonoszság például csúnya boszorkány, a segítő jóindulat gyönyörű tündér, a lélek mélyének vad szenvedélye fenyegető vadállat képében jelenik meg. A mesék a szimbólumok segítségével őszintén szólnak az emberi lélek sötét, veszedelmes oldalairól is: az irigységról, a féltékenységről, az uralomvágyról, a féktelen szenvedélyekről: mindarról, amit minden gyerek átél, önmagán és a környezetén. A népmese azonban nemcsak felmutatja, hogy mi minden lakozik az emberi lélekben, hanem kiutat is mutat és vígaszt nyújt. A mesehallgató mindig bízhat benne, hogy a történet jól végződik, hogy a még olyan ijesztő és kilátásnak tűnő helyzetnek is lesz megoldása, és a mesehős győzedelmeskedik. Más szóval: az élet nagy problémáira van megoldás, és aki bátor és nem riad vissza a nehézségektől, az a mesehősökhöz hasonlóan a valóságban is boldogulni fog. A mesék sokszor foglalkoznak a személyiségfejlődés különféle állomásaival, azok buktatóival. Talán a leggyakoribb téma a felnőtté válás, amikor a mesehős elhagyja gyermekkorának biztonságos, eseménytelen színhelyét, majd sok viszontagság után elnyeri jutalmát, például a fele királyságot és a legszebb királylányt: tehát a pszichológiai értelmezés szerint személyiségfejlődése eléri azt a szintet, melyen már uralkodni tud saját lelke (érzelmei, indulatai) birodalmában és felnőtt módon képes párkapcsolatot kötni. A mesehallgató gyereket azok a mesék érintik meg legmélyebben, melyek az ő érzelmi állapotára leginkább rárímelnek. Ezek azok a mesék, amiket fáradhatatlanul, újra meg újra meg akar hallgatni. A mindig újrahallgatott, újraolvasott mese nem jelent változatlan élményt: a mesék ugyanis legtöbbször több rétegűek: az emberi léleknek, az emberi kapcsolatoknak, a személyiségfejlődésnek több aspektusával is foglalkoznak. Ahogy a gyerek nő, fejlődik, más és más problémákat kell megoldania, úgy fog egy kicsit mindig mást és egyre többet befogadni a mesék mondanivalójából. Ezért is jó, ha a gyerekek minél több mesével megismerkednek, hogy fejlődésük, növekedésük során mindig rátalálhassanak az őket leginkább segítő „kedvencekre”. Azokra, amikre éppen akkor leginkább szükségük van. A „saját” mese gyógyító hatását különféle meseterápiás eljárások keretében célzottan is hasznosítják. A Békakirály és a Vashenrik című mese az úgynevezett állatvőlegény típusú mesék közé tartozik, melyekben közös elem, hogy a leányt feleségül kérő visszataszító állat egyik pillanatról a másikra szépséges ifjúvá változik. A szexualitás, a két nemet egymáshoz vonzó erő az éretlen gyermek számára nemcsak érthetetlen, követhetetlen, hanem gyakran viszolyogtató is. A nemi vágy a gyermek szemében vagy ijesztő, durva, veszedelmes, tehát vadállatias, mint amikor a farkas fel akarja falni Piroskát, vagy undort keltő, mint a nyálkás béka, amiről a gyerek el sem tudja képzelni, hogyan engedheti valaki az ágyába. A Békakirály története a a felnőtté válással, azon belül kiemelten a szexuális érzések érésével foglalkozik. Azt üzeni, hogy ha az idő elérkezik, és képesek vagyunk érzelmileg igazán közel engedni magunkhoz a másikat – ezt jelképezi a közös tányér, a közös pohár és főleg a közös ágy – akkor az undor és félelem csodálattá és vonzódássá változik. A kicsi gyereknek, aki az anyjával él szoros, intim kapcsolatban, aki anyjához szeret odabújni, az ő ágyába odafeküdni, akinek az a természetes, hogy vele eszik közös tányérból és iszik közös pohárból, ijesztő az a gondolat, hogy eljön az az idő, amikor anyja támogatása nélkül kell boldogulnia az életben. A Békakirály meséje arról is szól, hogy az érett személyiség kialakulásához elkerülhetetlen, hogy a felnövekvő ember érzelmileg leváljon a szüleiről, hogy többé ne velük akarja megosztani ágyát, ételét és italát. Bár a leválás folyamata szorongató és fájdalmas lehet, nem magányhoz, boldogtalansághoz vezet, hanem ellenkezőleg: éppen a leválás, függetlenedés nyitja meg az utat az egyenrangú, a szexualitást is magában foglaló, érzelmi biztonságot és örömöt nyújtó párkapcsolathoz. Az érett kapcsolat minőségileg különbözik attól, ahogy a kisgyerek a szüleihez ragaszkodik. Az elkényeztetett királylány életében először éli át, hogy nem csak ő az, aki kap, meg kell tanulnia adni is. A kicsi gyerek önző, kizárólag saját vágyai kielégítésére törekszik – mint a mese elején a királylány, akit csak aranylabdája érdekel – kapcsolataiban éppen emiatt függő, kiszolgáltatott. A felnőtt kapcsolat kölcsönös, mindkét félnek adnia és kapnia kell ahhoz, hogy viszonyuk igazi összetartozássá mélyülhessen. A felnőtt párkapcsolathoz a felelősség vállalása is hozzátartozik: a béka – a lány szemében – akkor válik királyfivá, amikor a királylány nem próbálja többé megszegni ígéretét, hanem vállalja szavainak és tetteinek következményét. Apja parancsa a saját fejlődő lelkiismeretét jelképezi: csak éretlen gyerekek ígérgetnek felelőtlenül. De aki vállalja a felelősséget tetteiért és képes saját érzéseinek őszinte átélésére és kimutatására (ezekhez az érzésekhez a negatív érzések, tehát a harag is hozzá tartozik – ezt fejezi ki a béka falhoz vágása – ), aki kapcsolataiban nemcsak kapni akar, hanem adni is tud, az átélheti a felnőtt testi-lelki szerelem boldogító élményét. A személynek szóló, mély érzések, vagyis a szerelem az, ami megnemesíti, humanizálja a nyers, állatias szexualitást és a felnőtt ember számára azt az érzelmi biztonságot nyújtja, amit életútjának kezdetén a szüleitől kapott. |
||||
 |
||||
