 |
||||
 |
További mesék:
 PAPÍRSZÍNHÁZ CSOMAGOK |
|||
| Pszichológusi elemzés | ||||
|
A Puskin által feldolgozott orosz népmese a Halász meg a felesége című közismert Grimm-mese egy változata. A mesehallgató gyereknek talán kevésbé kínál azonosulási mintát, inkább példabeszéd-szerűen ráirányítja a figyelmét a nagyravágyás és a kielégíthetetlen mohóság veszélyeire. Ezek a tulajdonságok nemcsak a halász karikatúraszerűen ábrázolt feleségére jellemzőek, hanem általános emberi vonások: mindenki tapasztalhatja, hogy vannak olyan kívánságok, melyeknek parttalan teljesülése nem kielégüléshez, megnyugváshoz, hanem paradox módon a vágy és a nyugtalanság fokozódásához vezetnek. A történelem számos zsarnokának története mutatja, hogy az uralomvágy nemcsak a mesehősökön tud végletesen és örvényszerűen elhatalmasodni. A minél jobban teljesülő, annál csillapíthatatlanabbul fokozódó vágyakat éppen az éretlen kisgyerekek ismerik a legjobban: a szülők gyakran állnak az előtt a rejtély előtt, hogy a kicsi éppen a születésnapján, tehát amikor leginkább igyekeznek minden kívánságát teljesíteni, a legnyűgösebb és a legelégedetlenebb. A gyerek ilyenkor szinte belerészegedik abba az érzésbe, hogy „ez az ő napja”: most mindent megkaphat, minden jár neki, és a „még többet, még többet” spiráljába bekerülve egyre nő a haragja és a csalódottsága. Mivel - mint a mese is mutatja - a minden elérhetetlen. A hatalom, a mások fölötti uralom vágya szintén könnyen elsodorhatja a gyerekeket, ha például akadálytalanul zsarnokoskodhatnak kistestvérükön, vagy „vigyázóként” túl sok jogot kapnak. A halász feleségének meséje azt is példázza, hogy a vágyak örvényszerű felerősödését éppen a másik fél túl engedékeny, határt nem szabó viselkedése teszi lehetővé. Az öregapó békés, szelíd, pszichológiai kifejezéssel élve konfliktuskerülő magatartása csak olaj a tűzre, vagyis ha a kívánságok soha nem ütköznek természetes akadályba, akkor kielégíthetetlenné válnak. Ez is olyasmi, amit a mesehallgató gyerek saját tapasztalataiból ismer: nem a minden szeszélynek azonnal engedő, hanem a vágyakat ésszerű korlátok közé szorító felnőtt ad igazi biztonságot. A mesében az öregasszony telhetetlensége miatti büntetésből zuhan vissza a kiinduló helyzetbe. A történet azonban úgy is érthető, hogy a mohó kívánságok parttalan kiélése magában rejti büntetését: akit elkap ez az örvény, képtelen lesz élvezni azt, amije van. Az öregasszony a palotában semmivel sem érzi jobban magát, mint a repedt teknő mellett. Ezt a „tanmesét” a gyerekek éppen azért tudják befogadni, mert annyira távol áll az ő világuktól. Az öregasszony kapzsi, kellemetlen, ellenszenves, mégis jellegzetesen emberi viselkedése sokkal mélyebben világít rá a vágyak, tilalmak és akadályok bonyolult összefüggésére, mintha a mese az elkényeztetett, követelődző gyermeki mindennapokat célozná meg. |
||||
 |
||||
