A KÖTETBEN RÉSZT VEVŐKRŐL
ÉS A SZAKMAI SZEMPONTOKRÓL
Fekete-Szabó Viola
Gyógypedagógus, mentálhigiénés szakember. Sok éve foglalkozik súlyosabb állapotú gyermekekkel.
„Munkám egyfajta állandó érzékenységben tart, hogy sérülésük arányával egyenesen megnövő pszichés problémáikra is igyekezzek lehetséges megoldásokat találni. Tudatosan átgondolva hoztam meg azt a döntést, hogy akár a közvetlenül oktatásra fordított idő kárára is, de a legtöbb időt és energiát a gyermekek "pszichés megtartására" kívánom fordítani. Úgy láttam ugyanis, hogy ezek a gyerekek sokkal mélyebben gyökerező pszichés bizonytalanságokkal küzdenek, mint ép társaik. És úgy gondoltam, megtámogatásuk nélkül az egész munkám értelmetlen és fölösleges lenne.
A sérült gyerekeknek, - jóllehet napjainkban, a társadalomban, és annak hatására a gyógypedagógia világában bekövetkező pozitív irányú változások révén, egyre nagyobb hányada integrálódik a többségi iskolákba, ép társaik közé, és így a fogyatékkal élő gyerekeknek csak egy bizonyos része jár klasszikus gyógypedagógiai iskolába - mindenféleképpen szükségük van arra, hogy sajátos nevelési igényeikhez igazodjunk.
Személyiségfejlődésükben szinte szükségszerűen adódhatnak olyan negatív hatások, melyek megterhelik pszichés teherbíró képességüket (pl. a megzavart korai anya-gyerek kapcsolat, hospitalizációs ártalmak, a fogyaték okozta frusztrációk és stigmák átélése), ezért kell különösen nagy hangsúlyt fektetnünk lelki egészségük megőrzésére, belső feszültségeik, szorongásaik lehetséges oldására.
Hogyan lehet egy fogyatékos gyermek számára valódi segítséget, támogatást nyújtani?
Sok szakember gondolja napjainkban azt, hogy az értelmi fogyatékos személyekkel nem lehet pszichoterápiát végezni, különösen nem verbális terápiát, mivel náluk a verbális üzenetek kognitív feldolgozása és saját élményeik megfogalmazása akadályozott. A fogyatékos gyerekek kezelésénél ezért a szupportív (támogató) terápiát részesítik előnyben, melynek célja a pszichés megtámogatás, a szorongó, gyengébben működő én erősítése. Kézen fekvőnek tűnik a non-verbális terápiák (képzőművészeti, mozgás, és játékterápiák) alkalmazásán túl, olyan terápiás lehetőségek felkutatása, melyek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is jól használhatóak lennének (és amelyek szintén a pszichés támogatásban tudnak segítséget jelenteni).
Éppen ezért egyszerű és kézen fekvő lehetőségnek tűnik a különféle mesék olvasása, hallgatása.
Minden szülő és pedagógus szívesen mesél a gyermekeknek. Mert a mese a megnyugtató, feszültség oldó hatásán túl, képes valami sokkal többre is: a mesében megtalálhatók ugyanis azok a tanítások, amelyek a lelki gyógyuláshoz szükségesek.
A szakirodalom a mesét az emberiség egyik legelső pszichoterápiás módszereként tartja számon. A felnövekedés során ép és sérült gyermeknek egyaránt jó néhány pszichológiai problémával kell szembenéznie. A mese hallgatása során a gyermek képzeletben találkozik azokkal az élethelyzetekkel, amelyek megoldása még előtte áll, vagy amelyek megoldásával küszködik. A mese szimbolikus formában közli a gyermekkel, hogyan birkózhat meg nehézségeivel.”
Esztergomi Anna
Igazgató
„Csillagházban, 1973 óta foglalkozunk halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyermekek nevelésével, oktatásával, mozgásnevelésével és gondozásával. Jelenleg 59 tanuló fejlesztését végzik munkatársaink. A hozzánk kerülő gyermekek egyre súlyosabb akadályokkal élnek, aminek következtében megnőtt a pszichés zavarok miatti beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermekek aránya is intézményünkben.
Ez nemcsak arra késztet minket, hogy a pszichológusokkal és más segítő szakemberekkel egyre szorosabb együttműködésre törekedjünk, de arra is, hogy mi magunk is, a mindennapi munkánk során olyan pedagógiai, korrekciós eszközökkel éljünk, melyek kompenzálni tudják e felmerülő zavarokat.
Ezért is örülünk annak, ha pedagógiai eszköztárunk egy olyan új terápiás eszközzel bővülhet, mint a terápiás mesekönyv. E mesekönyv ugyanis nemcsak tanulóink speciális igényeihez alkalmazkodik (végre!) megfelelően, de lehetőséget teremt gyógypedagógusaink számára arra, hogy egy eddig még nem alkalmazott eszközzel segítsék megőrizni és gyógyítani a hozzánk járó sérült gyermekek lelki egészségét.”
Dr. Fischer Eszter
Szabadfoglalkozású pszichológus
Szabad Iskolákért Alapítvány tanácsadója
Szakterülete a mozaikcsaládokban, hátrányos helyzetű családokban élő gyerekek speciális nehézségei
Modern mostohák, a páromnak gyereke van (Saxum)
Gyerekkönyvek Németországban (Fordulópont, 2000)
Néhány gondolat a Harry Potterről (Fordulópont, 2000)
Kétnyelvűek között Németországban (Fordulópont, 2000)
Gyerekkönyveim felnőtt szemmel (Holmi, 2001)
A népmese és a gyermeki tudattalan - Bruno Bettelheim meseértelmezése (Eső, 2001)
Nehéz együttélés - Homoszexuálisok a heteroszexuálisok társadalmában (Fordulópont, 2003)
Egy "hamis próféta" különös története (Fordulópont, 2004)
Híd a szakadék fölött (Fordulópont, 2004)
Kinn a bárány, benn a farkas - Karinthy Ferenc viszonya a zsidósághoz (Beszélő, 2004)
A normalitás iszonyata (Élet és Irodalom, 2005)
Die West-Side Geschichte
„A mesék sokszor foglalkoznak a személyiségfejlődés különféle állomásaival, azok buktatóival, szimbolikus formában olyan belső folyamatokról, melyek minden ember életútját és személyiségfejlődését jellemzik. Ezért olyan különlegesen alkalmasak fontos élettapasztalatok átadására. A mesék a szimbólumok segítségével őszintén szólnak az emberi lélek sötét, veszedelmes oldalairól is: az irigységről, a féltékenységről, az uralomvágyról, a féktelen szenvedélyekről: mindarról, amit minden gyerek átél, önmagán és a környezetén. Talán a leggyakoribb témájuk a felnőtté válás, amikor a mesehős elhagyja gyermekkorának biztonságos, eseménytelen színhelyét, majd sok viszontagság után elnyeri jutalmát, például a fele királyságot és a legszebb királylányt: tehát a pszichológiai értelmezés szerint személyiségfejlődése eléri azt a szintet, melyen már uralkodni tud saját lelke (érzelmei, indulatai) birodalmában és felnőtt módon képes párkapcsolatot kötni.
A mesehallgató gyereket azok a mesék érintik meg legmélyebben, melyek az ő érzelmi állapotára leginkább rárímelnek. Ezek azok a mesék, amiket fáradhatatlanul, újra meg újra meg akar hallgatni. A mindig újrahallgatott, újraolvasott mese nem jelent változatlan élményt: a mesék ugyanis legtöbbször több rétegűek: az emberi léleknek, az emberi kapcsolatoknak, a személyiségfejlődésnek több aspektusával is foglalkoznak. Ahogy a gyerek nő, fejlődik, más és más problémákat kell megoldania, úgy fog egy kicsit mindig mást és egyre többet befogadni a mesék mondanivalójából. Ezért is jó, ha a gyerekek minél több mesével ismerkednek meg, hogy fejlődésük, növekedésük során mindig rátalálhassanak az őket leginkább segítő „kedvencekre”. Azokra, amikre éppen akkor leginkább szükségük van.
A konkrét történet mögött meghúzódó általános mondanivalót nem szükséges tudatosan megérteni, semmiképpen sem kívánatos, hogy megmagyarázzuk: voltaképpen „miről is szól“ a mese. A magyarázat csak elrontaná a mese varázsát és összezavarná a gyereket. A szimbólumok üzenete ugyanis az óvodáskorú gyerek számára eleve jobban, mélyebben befogadható, mint a racionális magyarázat. A szimbolikus üzenet eléri a lélek mélyét, és ott jótékony hatást fejt ki, hiszen a mese nemcsak felmutatja, hogy mi minden lakozik az emberi lélekben, hanem kiutat is mutat, és vigaszt nyújt, más szóval: az élet nagy problémáira nyújt megoldás.
A „saját” mese gyógyító hatását különféle meseterápiás eljárások keretében célzottan is hasznosítják.”
CIKKEK RÓLUNK
