MESEOLVASÁSBÓL SZÍNHÁZ
Papírszínház - a Csimota Kiadó sorozata
Az élőszóval előadott mesének a digitális korszakban is lehet varázsa: erre a Csimota Könyvkiadó Papírszínháza az egyik legjobb példa. A sorozat – igazi projektmunka eredménye – szakértők, képzőművészek és írók bevonásával, rendkívül sok odafigyeléssel és odaadással készült. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Papírszínház voltaképpen nem is igazi könyv, inkább afféle „utazó színház”. Mesélés közben egy bőröndöt és kis színpadot formázó fakeretbe kell helyezni a képeket, s a kartonlapok hátuljáról kell felolvasni az illusztrációkhoz tartozó szöveget. Ez a mesélési módszer, a kamishibai, egyébként Japánból ered: századokkal ezelőtt a buddhista szerzetesek képes papírtekercsek segítségével adták elő példázataikat az írástudatlan híveknek. Az előző század első felében a kamishibai reneszánszát élte Japánban: a mesemondók faluról falura jártak, s a biciklijükre erősített kis faszínházban mutogatták a történetekhez tartozó képeket.
A Csimota Könyvkiadó gyógypedagógusok kérésére fogott bele a sorozat készítésébe, a Papírszínház keretében megjelent mesék ugyanis – a Jancsi és Juliska, a Méhkirálynő, a Hamupipőke, A brémai muzsikusok, Az aranyhalacska és a Békakirály – megnyugtató válaszokat nyújthatnak sérült gyerekek pszichés problémáira és egyben csoportos mesélésére is alkalmasak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta mesélésnek a látványossága, dinamizmusa és teatralitása a nem sérült gyerekeket is lenyűgözi.
A képes meséskönyvhöz vagy a diavetítéshez képest a Papírszínház hatása sokkal élőbb, azaz átélhetőbb. Mivel a fakeretbe helyezett képek kerülnek a figyelem középpontjába, a mesélés folyamata így színházi – vagy még inkább: bábszínházi – jelleget ölt, és nem kell megszakítani a felolvasást és körbeadni a könyvet, hogy a gyerekek megnézhessék az illusztrációkat. A drámai hatást fokozza, hogy a képeket különböző sebességgel lehet cserélni és mozgatni, illetve ha az illusztrációkat nem teljesen, hanem szakaszosan húzzuk ki (a szövegben ezeket a helyeket függőleges vonal jelzi), A brémai muzsikusok esetében például hirtelen rablók teremnek a képen. Ráadásul a gyerekek is illusztrálhatják a történeteket – nem kétséges, hogy mekkora élményt jelenthet számukra, amikor az általuk készített rajzok segítségével elevenednek meg a mesék. A sorozat egyetlen hátránya, hogy a képek sorrendbe rakásáról és mozgatásáról szóló instrukciók nem teljesen egyértelműek, így nem árt főpróbát tartani, mielőtt egy csapat izgatott kisgyerek előtt kezdenénk bele a mesélésbe.
Manapság sok szülő aggódik amiatt, hogy a népmesékben megjelenő agresszió és kegyetlenség rossz hatással van a gyerekekre. A Papírszínház készítésében részvevő Fischer Eszter pszichológus szerint azonban a tudatalattiba, a lélek mélyére hatoló, olykor szörnyűséges cselekmény szimbolikus formában közli a gyerekekkel, hogyan küzdhetnek meg problémáikkal – minderről a mesékhez írt bevezető tanulmányokban olvashatnak a pedagógusok és a szülők. A pszichológus írásai a gyermek korának és esetleges problémáinak megfelelő mesék kiválasztásában is segítenek. A Jancsi és Juliska például feloldhatja a gyermekben azt a szorongást, melyet a szülők elutasításától való félelem eredményez, A méhkirálynő pedig megvigasztalhatja azt a kisgyereket, aki társaihoz vagy testvéreihez képest ügyetlennek érzi magát.
A Jancsi és Juliska egyik lapja papírkeretben (Forrás: Csimota Kiadó)
A mesék illusztrálására a könyvkiadó egy-egy képzőművészt kért fel. A rajzok így rendkívül jellegzetesek, látványosak és egyszerűek, azaz könnyen magával ragadják a gyerekek képzeletét, de nem vonják el figyelmüket a szövegről. Kun Fruzsina nem perspektivikus, néhány vonásból álló illusztrációi (Jancsi és Juliska) például egyenesen gyerekrajzokra hasonlítanak. A méhkirálynő alakjai – a mese témájának, a legkisebb ügyetlen fiú hányattatásainak és diadalmaskodásának megfelelően – játékosabbak és karikaturisztikusabbak (Argócs Írisz), csakúgy mint Makhult Gabriella ordibáló, vénséges vén öregasszonya Az aranyhalacskában vagy Borogdai Zsuzsanna gömbölyded, polgárias viseletű szereplői a Hamupipőkében. Radnóti Blanka gyönyörű színekkel festett képei, különösen a feneketlennek tűnő kútba néző piros ruhás királylány és a mélységből felnéző csúf béka A békakirály szimbolikus rétegét erősítik meg. Takács Mari sötét tónusú, vastag vonalakkal rajzolt állatai és rablói egyszerre esendőek és dinamikusak.
A mesék szövegét Szecsődi Leó és Lackfi János írta, illetve franciából fordította. Mindkét író stílusának megvan a maga előnye: míg Szecsődi szövege közelebb áll a népmesék hagyományosabb nyelvezetéhez, Lackfi modernebb fordulatokat is használ és többet játszik a nyelvvel.
Forrás:
http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1628/papirszinhaz-a-csimota-kiado-sorozata/?cat_id=1&first=10
VÉLEMÉNYEK
